Varga Zita Hella – babakonyha.hu

VargaZitaHellaVarga Zita Hella vagyok, a babakonyha.hu szerzője, a blogon található, fruktóz- és tejmentes diéta szerint (sokszor tojás nélkül) készített receptek kikísérletezője. Nagyobbik kislányomnak fruktózmalabszoprciója (gyümölcscukor érzékenység), laktózintoleranciája (tejcukor érzékenység) és tejfehérje allergiája van.

Nem szoktam erről mesélni még a blogon sem, csak a hozzám forduló szülők kérésére szoktam megosztani az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat. Most a babamama.info kérésére írom le a történetünket, hátha segítséget nyújthatunk a hasonló cipőben járó anyukáknak, a gondoskodó szülőknek. Igyekszem olyan szárazon tálalni, amennyire lehet, és nem viszem bele az olyan pofonokat, amelyek engem, aki előtte maximum félévente egyszer, ha elsírta magát, hónapról hónapra totálisan kiakasztottak.

Hogy belecsapjak a közepébe: nálunk a kislányom első gyermek volt, első unoka, teljesen első első baba. És nem voltak illúzióim, nem képzeltem úgy a babázást, mint a hirdetésekben, mikor a baba az anyuka hasán alszik, állandóan csak mosolyog, és egyetértően lapátolja be az elé kínált étkeket stb. Tisztában voltam vele, hogy nagy felelősség, hogy nem minden fenékig tejfel, hogy sok megértés, türelem kell majd a gyerekneveléshez.

A szülés és az első két hetünk olyan volt, mint egy álom (főleg így visszagondolva), a gyermek, aludt, evett, sírt, ha kakis-pisis volt, de megnyugodott, ha tisztába tettük. Aztán a harmadik héten előjött a hasfájás: eleinte csak egy-két órás délutáni hasfájással kezdtük, majd pár nap után egész nap ezzel küzdöttünk.

???????????????????????????????Az első nyolc hónap igazából arról szólt, hogy a pici sír, láthatóan görcsöl, és próbáljuk ezt mindenhogyan enyhíteni (nálunk az első mosoly is elmaradt). Mindent kipróbáltunk, amit az orvos, a védőnő, a szomszéd, az ismerős, a barát javasolt, illetve amit a neten olvastunk. Hasfájást enyhítő gyógyszertári készítmények, gyógynövények, teák, masszírozás, babajóga, fektesd a hasra, sokat legyen a szív fölött, hordozókendő, meztelenül összebújva, anyáék ágya, takaróba csavarva, sírni hagyni, mert elkényeztetjük, cseresznyemag párna, anya étkezése (már csak morzsás tésztát ettem porcukorral), hajszárító (pocakot fújni vele, mert finoman melegíti), és még sorolhatnánk. És közben mindent kipróbáltunk, amivel eltéríthettem a figyelmét a hasfájásáról: babamamajóga, babaúszás, ringató, csiribiritorna…

8 hónapos volt, amikor gasztroenterológushoz kerültünk, akkor is csak azért, mert a szomszédunk kisfiának mégsem kellett a három hónappal előtte befoglalt időpont, és felajánlotta, hogy próbáljuk meg. Mivel ide beutaló kellett, ezért az időpont előtt egy nappal elmentünk a gyerekorvoshoz, aki még akkor is próbált lebeszélni bennünket a gasztrodokiról. „Hogy fognak ennek a kislánynak örülni, olyan egészséges, oda nem ilyen betegek mennek”. Mivel a gyerek jól fejlődött, én meg nem csapkodtam az asztalt, csak minden egyes havi, majd kéthavi, háromhavi viziten jeleztem, hogy normális-e, ha egy gyereknek még ennyit fáj a pocija, nem vettek komolyan.

8 hónapos volt tehát a pici, mikor gasztroenterológushoz kerültünk, felmérték az állapotát, majd elküldtek minket beutalóval hasi ultrahangra, aztán 1 hónap múlva vissza kontrollra, nem találtak semmit, így megint konzultáció, az orvos gyümölcscukorra, vagyis fruktózérzékenységre gyanakodott, így 1 hónap múlva elmehettünk a fruktóz kilégzési tesztre. Itt aláírattak velem egy szokásos beleegyező nyilatkozatot, amelyben a beleegyezésemet kérték, hogy fruktóz intoleranciára vizsgálják a gyereket, és a teszt végén annyit mondtak, az eredmény pozitív, hívjam fel a dietetikust és átadtak egy fruktózmentes étrendre vonatkozó tiltólistát.

Én, aki azt se tudtam eszik-e vagy isszák a fruktózintoleranciát, felhívtam a dietetikust, időpontot kértem, és 1 hét múlva megkaptam a pontos utasításokat a fruktózintoleranciára vonatkozóan. A legfontosabb, hogy ennél a betegségnél 0-6 gramm között lehet a gyümölcscukor bevitel, ami hogy érthető legyen, kb. 3 kis gerezd alma, tehát, ha a gyerek eszik egy kis almát, aznap nem is ehet mást. Kemény számolgatás következett, hiszen minden egyes ételnek, még a lisztnek, krumplinak is van fruktózértéke. Kis idő múltán, ez olyan 2 hét, mikor érezhető lett a diéta hatása, már volt olyan fél órám, mikor leülhettem a gép elé, és persze bújtam a netet. Rájöttem, hogy nem lehet a gyereknek fruktózintoleranciája, mert teljesen mások a tünetei, és az országban 1-2 ember van, akinek fruktózintoleranciája van. A gyereknek fruktóz malabszorpciója, vagyis gyümölcscukor érzékenysége lehet.

Mikor 1 hónap múlva visszamehettünk a gasztroenterológushoz kontrollra, akkor rákérdeztem, hogy előfordulhat, hogy a kislányomnak nem fruktózintoleranciája van, hanem fruktózmalabszoprciója? Az orvos rámnézett, és annyit mondott, hogy „De, fruktózmalabszoprciója van”. Én csak nem hagytam annyiban, és jeleztem, hogy a papíron mi állt, és nekünk mit mondtak a vizsgálat végén, de végül nem történt semmi. Viszont mikor legközelebb mentünk kilégzéses vizsgálatra a papíron már az állt, hogy a gyerekeket tejcukor és gyümölcscukor érzékenységre vizsgálják. Legalább ennyit sikerült elérnünk. (Ez a szűkszavúság és információhiány egyébként jellemző volt a kapcsolatunkra sokáig, az orvos fél információkat adott vagy azt sem, ez fordított az internet felé is, egy idő után füzettel és kérdésekkel érkeztünk és mindent lejegyzeteltem.)

???????????????????????????????A következő kontrollon még mindig panaszok voltak, és az étkezési napló alapján már én is gyanakodtam a tejtermékekre. Ezt megosztottam az orvossal, aki elküldött minket laktóz kilégzéses tesztre. Az is pozitív lett, itt már én is okosabb voltam, és megkérdeztem az asszisztenseket az eredmény közlését követően, hogy akkor mit mondhatok a dietetikusnak, mi a betegség pontos neve.

Természetesen a diagnózis és a diéta elkezdése korántsem volt zökkenőmentes, a dietetikus bár nagyon kedves volt, csak ajánlani tudom azoknak, akik állami intézményben szeretnék kezeltetni a gyermeket, de egy voltunk a sok közül a futószalagon, és mikor jeleztem, hogy nincs olyan kalcium készítmény a gyógyszertárban, amit gyereknek készítenek, és ne lenne cukros vagy édesítős, akkor annyit mondott, hogy azt kell szedni és kész. Ezzel pedig nem volt megoldva az, hogy a gyerek ezektől rosszul van. Ugyancsak így jártunk a tápszerekkel. Mivel a picurnak a vitaminpótlása nem volt megoldott – hiszen elvontunk tőle minden gyümölcsöt, a magas fruktóztartalmú zöldségeket, ráadásul két hónappal később a tejtermékeket is, a tojást még be sem tudtuk vezetni -, ezért az orvos tápszert javasolt. De a tápszerektől ugyanazt a tünetet produkálta, mint a tiltott ételektől, így mikor végre a diéta miatt már jól lehetett volna, rosszul lett a tápszertől. 2 hétig szüneteltettük a tápszert, és aztán másikat írtak fel. 3 mentes tápszert próbáltunk ki, és próbáltam egyeztetni a dietetikussal, hogy ezek nem működnek, a gyerek panaszai visszatérnek, de semmit nem tudott tenni. Elég elkeserítő hónapok voltak, de aztán az orvos azt mondta, igyon a gyerek kalciumos növényi tejet, onnantól kezdve kezdtek rendeződni a dolgok.

Továbbra is hatalmas félelmem volt, hogy a gyerek nem kap elég vitamint. Bár igaz, amíg otthon étkezett addig ez kevésbé aggasztott, mivel konyhai antitálentumból konyhatündérré képeztem magam, aki kívülről tudja az élelmiszerek fruktóztartalmát, és azt, hogy melyik gabonaféle tartalmazza a legtöbb kalciumot, magnéziumot, ásványianyagot stb.

Így indult be a Babakonyha blog is. Nekem az egyetlen specialitásom a tejszínes csirkés-gombás tészta volt, és a tojás többféleképpen elkészítve, így nálunk az is gyakran előfordult, ha mentünk valahova, akkor a gyerkőc bébiételt kapott, nem voltam a legtudatosabb anyuka ilyen szempontból, nem főztem előre, így mikor főzni is kellett és számolgatni a fruktózértékeket, az feladta a leckét.

Eleinte tehát csak magamnak írtam össze a nehezen kialakított recepteket. 10-15 receptet át kellett néznem, mire egy olyat össze tudtam rakni, ami beilleszthető a fruktóz-tejmentes diétába, és ha lehet tojás nélkül készített ételek közé. Fokozottan ügyelve arra, hogy az ételek vitamindúsak legyenek, táplálóak, annak ellenére, hogy a zöldség is tartalmaz gyümölcscukrot, azért kerüljön az ételbe, de pont annyi, amennyi nem okoz gondot, és a határérték alatt van. És mindehhez jön, hogy az ember nemcsak a gyereknek főz, jó esetben az urának és magának is, és persze jönnek a családi ünneplések, családi ebédek, ahol több igényt is ki kell elégíteni.

VargaZitaHella4Mikor már a picur nem volt olyan rosszul, és nem csak sírásról szólt az egész nap, a játszótéren, a séták közben össze-összetalálkoztunk anyukákkal, akik elkezdtek érdeklődni a receptek iránt, így lett nyilvános a blog (korábban: babykitchen.blog.hu). Majd inkább szakmai kíváncsiságom miatt felkerült a facebookra. Mikor 4000-re ugrott a blog Facebook oldalának követői száma, elhatároztam, ha az 5000-et elérjük, dietetikusokat keresek, akik az oldal mellé állnak, hogy ne csak receptekkel, hanem profiktól kapott szakmai tanácsokkal, információkkal is el tudjuk látni az érdeklődő szülőket. Így alakult ki az oldal szakmai háttere. Mikor az érdeklődés tovább nőtt, és 9000 fölé ugrott a követők száma, a férjemmel megálmodtunk egy önálló honlapot, amely remélem, még nagyobb segítségére lesz azoknak, akik hasonló cipőben járnak mint mi, ételérzékenységgel vagy -allergiával küzdenek, és tápanyagdús, teljes értékű étkezést szeretnének biztosítani a gyermekeiknek vagy akár maguknak. Így jött létre a www.babakonyha.hu oldal.

Tapasztalat és hasznos tanácsok:

Nem szeretném az egészségügyet szidni, mert az egyik legjobb barátnőm is nővér, és tudom, hogy milyen állapotok uralkodnak ezen a területen, hogy sokszor nincs is lehetőségük azt megadni, amit szeretnének, de azért az ételérzékenységekkel kapcsolatos hitek-tévhitek kapcsolatában az jelzésértékű, hogy a gyerekemnél inkább feltételezték, hogy viselkedészavaros, minthogy gyomorbántalmai vannak. Ezért a következőket javasolnám a hasonló cipőben járó szülőknek:

  • Ne hagyjuk magunkat! Ha valamire gyanakszunk, inkább mondjuk ki a szakembernek (orvos, védőnő, szakorvos), ne hagyjuk elzavarni magunkat, ne higgyük, hogy amit mi bajként érzékelünk, az nem olyan fontos vagy súlyos.
  • Kérdezni, kérdezni, kérdezni! Kérdezni kell, listát vinni (acélarcot növeszteni), és addig ottmaradni az érintett szakembernél, míg meg nem kapjuk a válaszokat
  • Kérdezzünk rá, írassuk vagy írjuk le, hogy mi a pontos diagnózis! Nagyon bután hangzik, de ne hagyatkozzunk a papírokra, kérjük meg, hogy mondják meg pontosan, érthetően, mi a pontos neve a gyerek betegségének, és ne habozzunk mi sem, leírni azt, csak így menjünk tovább.
  • A magánrendelés nem feltétlenül drágább! Ha tehetjük, menjünk magánrendelésre, nem fog annyiba kerülni, mint gondolnánk és sok aggódást, felesleges köröket spórolhatunk meg vele. Arról nem beszélve, hogy nem mérhető minden a pénzzel, gondolok itt arra, amikor 9 hónappal korábban is felállítható a diagnózis!
  • Az internet hasznos, de az itt szerezett információkat kezeljük fenntartással! Az internet nagyon hasznos, pont azért mert ilyen a rendszer, kevés információt kapunk, és azt itt pótoljuk, de a neten található információkat kezeljük fenntartással!
  • Nem vagyunk egyedül! Mikor megkapjuk a diagnózist, és a papírt szorongatva elveszettnek érezzük magunkat, sose feledjük, hogy nem vagyunk egyedül, mindig vannak hasonló helyzetbe került anyukák, apukák, szülők, akikkel a tapasztalatainkat kicserélhetjük, és támogatást kaphatunk. És ott van a Babakonyha is! :)

VargaZitaHella5

Tünetek – gyerekenként akár eltérőek is lehetnek

Nálunk a picur fél éves koráig nappal – egész nap – erős hasi görcsök álltak fent, nagyon sírós volt a picike, semmihez nem volt kedve, sokszor húzta maga alá a lábait, a széklettel is sokszor küzdött, nappal alig aludt a pocakja miatt, a fél éves hozzátáplálás megkezdésével az éjszakáink is elromlottak. Nem voltak olyan tipikus ekcémás tünetei, mint a tejfehérje allergiásoknak, vagy tipikus kritikus, ájulásos tünetei, mint a laktóz érzékenyeknek, és még véres székletet sem produkált, inkább székrekedéses volt, majd a hozzátáplálás után néha hasmenés is előfordult. A pocakja viszont mindig kerek, puffadt volt, de arra meg mindenki azt mondta, hogy “babapocak”. Most már megismerem az Ő tüneteit: befelé forduló lesz (hiszen tompa vagy erős fájdalmat érez a pocakjában), sokszor egy erős fejfájással kezdődik, van, hogy elkezd folyni az orra (átlátszó), és könnyezik a szeme, majd belemegyünk egy éjszakai köhögő rohamba (asztmajellegű hörghurutba), most már a sok vitamin és a helyes étkezés miatt a széklettel kevésbé bajlódunk.

Laktózintolerancia tünetei a szakember szemével: Ha gyermekünknél étkezések utáni felfújódás, bélgörcsök, hasmenés tünetegyüttes rendszeresen fordul elő, erős a gyanúja a laktózintolerancia fennállásának. Mivel a tünetek magukban kevésnek bizonyulnak bármiféle diagnózis felállításához (pl. az irritábilis bélszindróma tünetei is hasonlóak), így először a gyermekorvoshoz forduljunk, majd az anamnézis és fizikális vizsgálat elvégzése után gyakran javasolják a tej és tejtermékek étrendbeli kiiktatását rövid időre. További információk

Fruktóz malabszorpció tünetei a szakember szemével: A fruktóz malabszorpció tünetei egyénenként eltérőek: a jótól a leromlott általános állapotig, illetve az enyhe tünetektől az összetett (más szervrendszert) is érintő panaszokig terjednek. Ezeket a fel nem szívódott tápanyagok jelenléte, és a fellépő hiányállapotok (vitaminok, ásványi anyagok) okozzák. A legjellemzőbb problémák a következők: fogyás, hasmenés, zsírszéklet, puffadás, hasi fájdalmak, gyengeség, vérszegénység, csontfájdalmak, izomgörcsök, vérszegénység, és a szájzúg berepedése. Ezeken túl a gyümölcscukor bomlása során képződő savak gyulladást is okozhatnak a bél nyálkahártyáján. További információk