Ha valaha is hallottad azt a mondást, hogy „a gyermek a legnagyobb öröm az életben”, valószínűleg egyetértettél, miközben eszedbe jutott az első mosoly, az először kimondott szó vagy az első bizonytalan lépések emléke. Vajon a tudományos kutatások miért sugallják éppen az ellenkezőjét?
Frissen elvégzett tanulmányok, melyeket Hollandiában, Dániában és Ausztráliában is elvégeztek, arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy bár a gyermekek valóban a legnagyobb örömforrást jelentik a szülők életében, összességében a gyermekes családok kevésbé boldogok, mint a gyermek nélkül élők.
Ez az ellentmondás első hallásra zavarba ejtőnek tűnhet. Hogyan lehetséges, hogy a legnagyobb öröm forrása egyben negatív oldalára is elbillenti a „boldogságmérleget”? A kutatás rámutatott: a gyerekvállalás valódi értéke sokkal inkább hosszú távon bontakozik ki – és talán a nagyszülői szerepben teljesedik be igazán.
A tanulmány tanulságai
A vizsgálat három nagyon eltérő, de jóléti szempontból magas színvonalú országban zajlott, ezért is érdekes, hogy mindhárom helyen ugyanaz az eredmény rajzolódott ki:
- A gyermekek a legnagyobb örömforrást jelentik. Semmi sem tudja felülmúlni az élményt, amikor a szülő a saját gyermekével játszik, együtt fedez fel új világokat, vagy megtapasztalja az apró, de annál értékesebb közös pillanatokat.
- A gyermekes emberek összességében kevésbé boldogok, mint a gyermektelenek. A mindennapi terhek – anyagi kiadások, időhiány, stressz, konfliktusok – olyan súlyokat raknak a mérlegre, amelyek gyakran felülírják a gyereknevelés pillanatnyi örömeit.
- A nagyszülők sokkal boldogabbak, mint a gyermektelenek. Úgy tűnik, a gyermekvállalás „hozama” valójában ekkor térül meg. A nagyszülők már kevésbé viselik a mindennapi gondokat, viszont élvezhetik a családi kötelékekből fakadó örömöket.
Ezek az eredmények egyszerre tűnhetnek nyugtalanítónak és megnyugtatónak. Nyugtalanítóak, mert szembemennek azzal az idealizált képpel, amelyet sok társadalom a szülőségről fest. Ugyanakkor megnyugtatóak is, hiszen rávilágítanak arra, hogy a boldogság nem egyetlen időszakhoz köthető, hanem hosszabb életciklus eredményeként értékelhető.
A gyermekvállalás mint társadalmi befektetés
Jens Adler Nielsen, a Dán Műszaki Egyetem PhD-kutatója egy frappáns hasonlattal élt: a gyermekvállalás egyfajta társadalmi befektetés. Mint minden befektetésnek, ennek is vannak költségei és kockázatai. A szülők időt, energiát, anyagi javakat áldoznak fel, miközben nem garantált a biztos „hozam”. A gyereknevelés útja tele van váratlan kihívásokkal, konfliktusokkal és kétségekkel.
Ám Nielsen szerint a befektetés végül kifizetődik – nem feltétlenül a szülői években, hanem akkor, amikor a gyerekek felnőnek, és a szülők nagyszülővé válnak. Ekkorra már a felelősség súlya csökken, a szeretet és a családi kötelékek viszont még erősebben érvényesülnek. Más szóval: a „kifizetődés napja” a nagyszülőség idején érkezik el.
Boldogság kontra érték
Érdemes különbséget tenni a boldogság és az élet értelme között. A kutatás azt mutatja, hogy a gyermektelen emberek gyakran boldogabbak a hétköznapi életben, mivel több szabadidővel rendelkeznek, anyagi terheik kisebbek, kevesebb stresszt élnek át. Ugyanakkor sok szülő arról számol be, hogy a gyerekek adják életük legmélyebb értelmét, és nélkülük az élet üresebbnek tűnne.
Ez a kettősség rávilágít arra, hogy a boldogság nem mindig mérhető mosolyokban és jókedvben. Néha a nehézségek és a lemondások mögött húzódik meg az élet mélyebb jelentése, amely később – akár évtizedek múlva – térül meg.
Kulturális különbségek?
A tanulmány azért is figyelemre méltó, mert három különböző kultúrában jutott ugyanarra a következtetésre. Hollandia, Dánia és Ausztrália eltérő társadalmi berendezkedésű, de közös bennük a magas életszínvonal és a szociális biztonság. Ha ezekben az országokban is hasonló eredmény születik, joggal feltételezhetjük, hogy a gyermekvállalás paradoxona univerzális jelenség.
Más, kevésbé biztonságos társadalmakban valószínű, hogy a kihívások még erőteljesebben jelentkeznek, ugyanakkor a családi kötelékek szerepe is nagyobb lehet a mindennapi túlélésben és a közösségi összetartásban.
A boldogság újrafogalmazása
Mit tanulhatunk mindebből? Talán azt, hogy a boldogság nem egy végállomás, hanem folyamat. A gyerekekkel töltött évek sokszor fárasztóak és kimerítőek, de ezek az évek építik fel azt az érzelmi tőkét, amely a nagyszülői létben bontakozik ki.
A gyermekvállalás paradoxona tehát nem a kudarc története, hanem egy hosszú távú befektetés tanmeséje: a rövid távú veszteségek árán egy mélyebb, tartósabb boldogság születik.
Útravaló
A holland, dán és ausztrál kutatás arra mutat rá, hogy a gyermekvállalás kettős természetű: egyszerre forrása a legnagyobb örömnek és a legnagyobb terheknek. A szülők gyakran boldogtalanabbnak érzik magukat a mindennapokban, mint gyermektelen társaik, de a nagyszülőség idején a befektetés megtérül, és a boldogság érzése egy új lendületet vehet. A történet üzenete: a gyerek nem pillanatnyi boldogság, hanem egy életre szóló befektetés, amelynek valódi értéke idővel válik láthatóvá.
Szólj hozzá, vagy kérdezz bátran!