Előfordul, hogy egy kisgyerek – látszólag minden előzmény nélkül – megüti magát, vagy más módon bántja a testét. A látvány természetesen aggodalmat kelt a szülőkben, akik ilyenkor gyakran tanácstalanul kérdezik: mi történik, és vajon normális ez?
Ha ezt éled át most éppen, tudnod kell: nem vagy egyedül, és nem te hibáztál.
A 3 és fél éves gyerekek esetében az önbántalmazó viselkedés, az hogy szándékosan ütik, vagy más módon bántják magukat, az esetek többségében teljesen természetes fejlődési szakasz. Túlcsorduló érzelmek, korlátozott kommunikációs készségek, és egy cseppnyi frusztráció: ennyi elég ahhoz, hogy egy kisgyerek ezt az utat válassza a feszültség levezetésére.
Amikor a szavak nem elég jók – a test beszél helyettük
Képzeld el: te is tudsz valamit, amit nem lehet szavakba önteni. Érzed a mellkasodban, hogy feszít valami, de nincs hozzá elég szó, nincs elég eszköz, hogy kifejezd. Most képzeld el, hogy három és fél éves vagy, és a világ még óriási, túlságosan hangos és néha igazán ijesztő.
A kisgyerekek – különösen ebben az életkorban – egyszerűen nem rendelkeznek még azzal a nyelvi és érzelmi eszköztárral, amivel felnőttként te már természetesen élsz. Nem tudják elmondani, hogy „anya, most annyira frusztrált vagyok, mert nem sikerült felépítenem a tornyot”. Ehelyett? Üt egyet.
Ez nem rosszindulat. Ez kommunikáció, úgy ahogy ők képesek rá.
De miért pont ütés? A tudomány erre is válaszol
A kutatások szerint a kisgyerekek körülbelül 15 százaléka mutat valamilyen formában önbántalmazó viselkedést korai életszakaszában. Ez a szám megnyugtató, hiszen azt jelenti, hogy rengeteg családban előfordul, és a gyerekek többsége kinövi, ahogy érzelmi szabályozásuk és nyelvi képességük fejlődik.
Az okok a következők lehetnek:
- Frusztráció: nem sikerül valami, amit nagyon akar
- Érzelemkifejezés hiánya: nem tudja szavakkal elmondani, mi fáj
- Érzékelési igény: néhány gyerek szenzoros ingereket keres – az ütés fizikai érzetet ad
- Figyelem megszerzése: ha egyszer működött, hogy reagáltál rá, legközelebb is ezt teszi
- Fájdalom, betegség: fogzás, fülgyulladás, vagy akár fejfájás, amit még nem tud megnevezni
Ezek nem „rossz gyerek” jelek. Ezek normális, emberi reakciók egy még fejletlen idegrendszerben.
Mikor kell aggódni? A vékony határ megértése
Most jön a forduló, amit minden szülőnek tudnia kell: bár az önbántalmazás általában ártalmatlan, vannak pillanatok, amikor szakember segítségét érdemes kérni.
Figyelj oda, ha:
- A gyerek rendszeresen, komoly sérüléseket okoz magának
- Késik a beszédfejlődésben, vagy nagyon keveset kommunikál
- Kerüli a szemkontaktust, vagy teljesen elmerül ismétlődő cselekvésekben
- Az önbántalmazás hirtelen, intenzíven jelenik meg, vagy nem múlik el hónapok alatt
Ezek a jelek – különösen együtt – autizmus spektrum zavar vagy egyéb fejlődési eltérés gyanúját vethetik fel. Ebben az esetben gyermekorvos vagy gyermekpszichológus bevonása nem gyengeség, hanem felelős szülői döntés.
Mit tehetsz most – lépésről lépésre
A legtöbb esetben azonban nincsen szükség szakemberre. Amit viszont mindenképpen érdemes tenned:
1. Maradj nyugodt, bár nehezebb, mint amilyennek hangzik
Amikor egy gyerek magát üti, az első impulzusod lehet a megrökönyödés, a riadalom, vagy akár a dühös tiltakozás. De ha túlreagálod, megerősítheted a viselkedést és a gyerek megtanulja, hogy ez az, amivel a figyelmedet képes megragadni.
Ehelyett próbálj nyugodt maradni. Közelíts hozzá, ülj le a szemmagasságába, és beszélj hozzá higgadtan.
2. Segíts neki szavakat találni
„Látom, hogy dühös vagy. Nehéz, amikor nem sikerül, ugye?”, ezekkel a mondatokkal te adsz neki nyelvet az érzéseihez. Ez nem történik meg egyik napról a másikra, de ha következetesen teszed, fokozatosan megtanul szavakkal kifejezni, amit érzel.
3. Figyelj a mintázatokra
Vezess naplót. Mikor teszi ezt magával? Amikor éhes? Amikor fáradt? Amikor túl sok az inger körülötte? Ha felismered a mintát, megelőzheted az önbántalmazást azzal, hogy már tudatos vagy ezekben a helyzetekben.
4. Taníts alternatív megoldásokat
Mutass neki más módokat a feszültség levezetésére: üthet párnát, téphet papírt, futhat egyet, vagy mélyet lélegezhet veled együtt. Igen, ez utóbbi viccesennek tűnhet egy háromévesnél, de ha játékosan csinálod, működik.
A legfontosabb, amit tudnod kell
Az önbántalmazó viselkedés tehát a legtöbb kisgyermeknél átmeneti jelenség, amely idővel és türelemmel magától is elmúlik. A szülő legfontosabb feladata, hogy nyugodt maradjon, megértéssel és következetességgel támogassa gyermekét abban, hogy fokozatosan megtanulja felismerni és kifejezni az érzéseit.
Ha azonban a viselkedés tartós, erősödik, vagy más aggasztó tünetek is megjelennek, érdemes szakemberhez fordulni. A segítségkérés nem szégyen, hanem a gondoskodás és a felelősségteljes odafigyelés jele.
Szólj hozzá, vagy kérdezz bátran!