A legtöbb szülő előbb-utóbb átéli azt a pillanatot, amikor a játszótéren körülnézve elgondolkodik, hogy az ő kisbabája miért nem jár még. Miközben a hasonló korú gyerekek bizonytalan léptekkel már totyognak, futkároznak, az ember szívébe óhatatlanul bekúszik az aggodalom.
Ez az érzés teljesen természetes, hiszen mindannyian azt szeretnénk, ha a gyermekünk jól, egészségesen fejlődne, és minden a „megfelelő ütemben” történne. De mit is jelent ez valójában? Mi az, ami még belefér a természetes fejlődési ütembe, és mikor van valóban ok a további vizsgálatra?
A kérdés, amit minden szülő feltesz magának
„Normális ez még egyáltalán, hogy a babám 18 hónaposan még mindig nem jár?” A válasz erre összetett, ami egyszerre lehet megnyugtató és figyelmeztető is. Lehet, hogy minden rendben van, de ha már benned felmerül a kérdés, érdemes szakemberhez fordulni, nem csupán mások véleményére vagy tapasztalataira hagyatkozni.
Bár a legtöbb gyermek 10 és 18 hónapos kora között indul el, az is előfordulhat, hogy valaki később kezd lépegetni. A fejlődés üteme egyénenként változó, és gyakran genetikai hajlam is szerepet játszik benne. Például, ha a szülők is későn indultak el gyerekként, a baba valószínűleg hasonló mintát követ.
De van, amikor érdemes fokozott figyelmet fordítani a jelekre…
Ha a baba még nem próbál lépni, mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha egy 18 hónapos gyermek még nem próbált meg önállóan lépni, nem áll meg segítség nélkül, vagy bizonytalan a tartása, az már olyan jel, amit nem szabad félvállról venni. Ilyenkor mindenképp javasolt orvosi kivizsgálás, hogy kizárják az esetleges neurológiai, izomfejlődési vagy egyéb problémákat.
Mi állhat a késlekedés hátterében?
A járás elmaradásának többféle oka lehet, ami közül a legtöbb ártalmatlan, de érdemes megismerni őket:
- Öröklött késés: ha te vagy a párod is későn kezdett el járni, a baba is hasonló tempót vehet fel.
- Koraszülöttség: a koraszülötteknél természetes, hogy a fejlődési mérföldkövek késnek.
- Fejlődési rendellenességek: például izomtónus-problémák vagy neurológiai eltérések.
- Vitaminhiány: főként a D-vitamin és a kalcium hiánya lassíthatja a fejlődést.
- Környezeti tényezők: kevés mozgástér, sok hordozás, vagy egy hosszabb betegség utáni visszaesés.
- Személyiség: van, aki egyszerűen óvatosabb, és csak akkor próbálja meg a járást, ha teljesen biztos magában.
Mikor fordulj szakemberhez?
Az alábbi jelek esetén mindenképpen kérj orvosi vizsgálatot vagy gyógytornász segítségét:
- A baba nem tud önállóan felállni, vagy még támasztékkal sem stabil.
- Más mozgásfejlődési lépések (ülés, mászás) is késnek.
- 18 hónaposan nem próbálkozik a járással, vagy kerüli az állást.
- 24 hónaposan, azaz kétévesen sem jár önállóan.
Az idő nagyon fontos tényező ebben az esetben: minél korábban derül fény a háttérre, annál nagyobb az esélye, hogy célzott fejlesztéssel, gyógytornával gyorsan behozható a lemaradás.
Valós történetek, tanulságos példák
Egy 2022-es magyar kutatás szerint azoknál a gyerekeknél, akik 18–24 hónapos koruk között még nem jártak, a korán megkezdett fizioterápia – azaz a gyógytorna – 80%-os sikerarányt hozott fél éven belül.
Egyik ismerősöm, Anna kisfia, Dénes például 20 hónaposan még csak kúszott. A vizsgálatok kimutatták, hogy izomtónus-eltérés és D-vitamin-hiány állt a háttérben. A rendszeres, játékos mozgásfejlesztés és a pótlás hatására fél év múlva már magabiztosan szaladgált a játszótéren.
Zárógondolat
Minden gyermek más ütemben bontakozik ki – és ez így van jól. A fejlődés nem verseny, hanem egy csodálatos utazás, amelyben a legfontosabb szerep a szereteté és a biztonságérzeté.
Ha aggódsz, kérdezz bátran, és ne félj segítséget kérni: ezzel nem gyengeséget, hanem felelős szeretetet mutatsz. És amikor eljön az a nap, hogy a kis talpak először indulnak el önállóan, tudd, hogy minden várakozás, minden türelem, minden aggodalom abban a pillanatban értelmet nyer.
Szólj hozzá, vagy kérdezz bátran!