Képzeld el, hogy az egyik reggelen a gyermeked könnyes szemekkel ébred. Átölel, és elcsukló hangon mondja: „Anya, megint azt álmodtam, hogy víz alatt voltál, és nem tudtalak megmenteni.” Megrázó és bénító érzés ezt hallani – hiszen az ember ilyenkor tehetetlennek érzi magát, és nem tudja, vajon mit üzenhet az álom: csak képzelődés… vagy valami sokkal mélyebb dolog jele?
Ha a gyermeked újra és újra azt álmodja, hogy elveszít téged, az nem véletlen
A gyermekek álmai nem véletlenszerű mozijelenetek. Pont ellenkezőleg: az álmok – különösen a rémálmok – gyakran próbálnak rendet tenni az érzelmi zűrzavarban, amit nap közben nem tudnak szavakba önteni.
Az olyan álmok, amelyekben egy szülő – különösen az anya vagy apa – veszélybe kerül (például megfullad), gyakran a gyermek elválástól, elvesztéstől vagy kontrollvesztéstől való félelmét teszik láthatóvá. Nem arról van szó, hogy ténylegesen meg fogsz fulladni, hanem arról, hogy a gyermek egy belső érzelmi vihart próbál feldolgozni, és ehhez a legfontosabb ember – te – kerül a középpontba.
De mégis… mi váltja ki ezeket az álmokat?
Több kutatás is kimutatta, hogy a gyerekek visszatérő rémálmai gyakran együtt járnak a napközben átélt stresszel, érzelmi túlterheléssel vagy változásokkal a közvetlen környezetükben. Ilyen lehet:
- egy költözés, új iskola vagy óvoda
- a szülők közti feszültség, válás vagy veszekedések
- egy hozzátartozó betegsége vagy elvesztése
- ha a gyermek túlterhelt, fáradt, kevés pihentető alvása van
Ezen túlmenően, az álom típusa sem véletlen. A vízbefulladás gyakran szimbolizálja az olyan helyzeteket, amelyekben túl sok az érzelem. Amikor a gyermek azt álmodja, hogy te fuldokolsz, lehet, hogy úgy érzi: „Anya szomorú, feszült, túlterhelt – és én nem tudok segíteni neki.”
Megfigyelések és valódi történetek a gyakorlatból
Az egyik anyuka a gyerekpszichológusnál így mesélte: „A kisfiam hónapokon át ugyanazt álmodta – hogy egy tengerbe estem, és ő próbál kihúzni, de mindig elkésett. Aztán rájöttem, hogy pont ez idő alatt dolgoztam túlórában, feszültebb voltam otthon, és kevesebbet tudtam vele lenni.”
A csecsemők és kisgyermekek körében gyakoriak a szeparációs szorongások. Ha ezek a viselkedések idősebb gyermekeket vagy serdülőket is érintenek, akkor a viselkedés szeparációs szorongásos rendellenességet jelenthet.
Ahhoz, hogy valakinél ilyen típusú rendellenességet diagnosztizáljanak, a szorongásnak legalább egy hónapig érzelmi stresszt kell okoznia, vagy befolyásolnia kell a szociális és tanulási képességeit. A szeparációs szorongással küzdő gyermekek nehezen hagyják el a szüleiket, és gyakran nehezen alszanak el, mert félnek attól, hogy elhagyják őket.
Gyakran előfordul, hogy a szeparációs szorongással küzdő gyermekek megszállottan aggódnak amiatt, hogy szüleik balesetet szenvednek, túlságosan megbetegednek ahhoz, hogy gondoskodjanak róluk, vagy teljesen „elvesznek” számukra. Az az igény, hogy a szüleik közelében maradjanak, gyakran stresszessé teszi az iskolai napokat, vagy a vele egykorú társakkal való barátkozás esélyét.
A szeparációs szorongásban szenvedő kisgyermekek gyakran rémálmokkal vagy félelmekkel küzdenek meg lefekvéskor. Egyéb tünetek közé tartozik még a depresszió, a visszahúzódás, az apátia és a koncentrációs nehézségek.
A gyermekek és a fiatal serdülők körülbelül négy százaléka szenved szeparációs szorongásos zavarban, ami gyakrabban fordul elő a lányoknál. A probléma gyakran megszűnik, ahogy a gyerekek érnek, de számos olyan eset van, amikor a zavar még évekig eltart, és komoly felnőttkori problémákba megy át, melyek leginkább a pánikbetegség, agorafóbia, a saját gyermekeitől és partnerétől való elválás aggodalma, valamint egyéb, érzelmi fájdalmat okozó rögeszmék.
Kínai szakértők szerint a szeparációs szorongás gyakran társul fizikai és szexuális traumával – és mivel a zavar gyakran a családon belül fordul elő -, genetikai és környezeti tényezőkkel is, melyek egy túlságosan óvó szülői magatartáshoz vezethet.
Amit tehetsz: megértés, beszélgetés, biztonság
Fontos tudnod: nem kell ‘felülírnod’ az álmot, de segíthetsz a gyermekednek, hogy biztonságban érezze magát a valóságban. A visszatérő rémálmok – különösen, ha te is érintett vagy bennük – a gyermek mélyérzelmi kötődéséről tanúskodnak. Ijesztő érzés lehet ez, de valójában ez bizalmat is jelent.
Próbáljátok ki ezeket a lépéseket:
- Esténként, lefekvés előtt beszéljetek arról, hogy mi történt aznap. Életkorának megfelelően kérdezd: „Volt ma valami, ami megijesztett vagy elszomorított?”
- Erősítsd meg, hogy biztonságban van és hogy te is rendben vagy. Mondhatod például: „Szeretlek, és nem fogok eltűnni.”
- Ne bagatellizáld az álmot („Ugyan, csak butaság!”), hanem vedd komolyan: „Sokat jelent nekem, hogy megosztottad velem.”
- Ha a rémálom visszatérő és zavaró, kérjetek segítséget gyermekpszichológustól, mivel sok gyereknek néhány foglalkozás elég, hogy biztonságosabban kifejezhesse az érzéseit.
És végül: ne feledd, az álom mindig üzenet
Talán sosem tudjuk meg pontosan, miért álmodik egy kisgyermek éjszaka ilyen komoly dolgokat. De azt biztosan tudjuk: az álom a lélek nyelve. És ha egy gyermek téged szeretne „megmenteni” álmában, az azt üzeni – nagyon szeret, és nagyon fontos vagy neki.
Szólj hozzá, vagy kérdezz bátran!