Ismerős a jelenet a játszótérről? Ültök a padon vagy a homokozó szélén, és egyszer csak egy másik kisgyerek – talán csak kíváncsiságból – belenyúl a kislányod nassolós dobozába vagy kiveszi a kezéből a kedvenc játékát. Ilyenkor gyakran látni azt a tipikus, tanácstalan tekintetet a kicsik arcán: ilyenkor mi a szabály? Szabad ezt neki?
Szülőként pedig ott találjuk magunkat a dilemma közepén: vajon most az a dolgom, hogy közbelépjek, vagy jobb, ha hagyom, hogy maguk között rendezzék le a helyzetet? Sokszor tartunk tőle, hogy ha mindig szót emelünk, zsörtölődővé válunk, de közben bennünk van az ösztön is, hogy megvédjük a gyermekünk határait.
Van egy jó hírünk: a tudomány szerint ebben a korban pontosan a te feladatod, hogy szót emelj a kisgyermeked nevében. Ez nem „helikopter szülőség”, hanem a legfontosabb érzelmi és szociális támogatás, amit ebben a szakaszban kaphat.
Miért ne várjunk el spontán megoldásokat egy másfél-kétévestől?
Sokan aggódunk, hogy ha közbelépünk, önző embert nevelünk a gyerekünkből. Azonban a fejlődéspszichológia egészen mást mond. Celia A. Brownell, a Pittsburghi Egyetem kutatója, és csapata mélyrehatóan vizsgálta ezt a kérdést a „To Share or Not to Share” című tanulmányában.
A kutatás eredményei önmagukért beszélnek:
- 18 hónapos korban a gyerekek mindössze 14%-a hajlandó megosztani az ételét, még akkor is, ha a másik fél ezt egyértelműen kéri.
- Ha senki nem kéri, a spontán megosztás aránya ebben a korban csupán 8%.
- 25 hónapos korra ez az arány 57%-ra ugrik, ha kérik tőlük, de a spontán kedvesség még mindig csak a gyerekek egyharmadára jellemző.
Ez nem gonoszság vagy rossz nevelés eredménye. Ez az agyi érési folyamat természetes része: a kicsik egyszerűen még nem tartanak ott biológiailag, hogy átérezzék a másik szükségleteit a sajátjukkal szemben.
A biztonságérzet az alapja a későbbi nagylelkűségnek
Hároméves kor előtt a gyerekek a párhuzamos játék szakaszában vannak. Szívesen vannak egymás mellett, de a birtoklás, a „sajátom” érzése ekkor válik az identitásuk részévé.
Ahogy egy tapasztalt szakember fogalmazott:
„A kisgyerekeknek először azt kell megtanulniuk, hogy az övék biztonságban van. Csak ezután tudják megtanulni azt, hogy olykor érdemes megosztani.”
Ha ebben a korban erőszakkal megosztásra kényszerítjük őket, épp azt a biztonságérzetet romboljuk le, ami később a valódi, szívből jövő nagylelkűség alapja lenne.
Hogyan védd meg a határait diplomatikusan?
Nem kell agresszíven fellépned, elég, ha te vagy a „szociális tolmács” a két gyerek között:
- Legyél határozott, de kedves: „Ez most Annáé, ő eszi. Kérdezzük meg, ad-e belőle, de ha nem, az is rendben van.”
- Modellezz: „Marci, ha kérni szeretnél, mondd azt, hogy kérem, mert Anna most nem szeretne adni, de nézd, itt egy másik keksz neked.”
- Segíts az érzelmek feldolgozásában: „Tudom, hogy nehéz várni, és te is pont ezzel szeretnél játszani. Majd ha Anna végzett, megkapod azt a játékot.”
Ezzel nemcsak a saját gyermekedet véded meg, hanem a másik gyereknek is tanítasz valamit a határokról és a társadalmi normákról.
A szerepjáték ereje
A játszótéri drámák megelőzhetőek otthoni játékkal is. Vegyétek elő a mackókat! Játszátok el, mi történik, ha Maci nem akarja odaadni a mézesbödönt a Nyuszinak. Ha a gyermeked biztonságos környezetben, „tét nélkül” látja ezeket a helyzeteket, élesben is sokkal könnyebben fog reagálni.
Amikor megtörténik a csoda: a valódi megosztás
Persze vannak pillanatok, amikor a gyermekünk magától nyújt oda egy játékot vagy falatot. Ezek az „aranyat érő” percek! Ilyenkor a legfontosabb, hogy a dicséret ne csak üres szó legyen. Tegyük hozzá a pozitív megerősítést: „Nézd, milyen boldog lett Marci, hogy adtál neki! Nagyon kedves tőled.” Ezzel segítünk neki összekötni az adás örömét a másik ember örömével.
Összegzés: Bízz a folyamatban!
Összefoglalva tehát, ne érezd magad rosszul, ha „pajzsként” állsz a gyermeked és a nassolnivalója közé. A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a megosztás képessége kognitív érettség kérdése, amihez idő kell. Azzal, hogy megvéded a határait, nem önzővé teszed, hanem megadod neki azt az érzelmi biztonságot, amiből később a valódi, őszinte nagyvonalúság sarjadhat ki.
Szólj hozzá, vagy kérdezz bátran!