Van egy kérdés, ami újra és újra felbukkan a játszótereken, a barátnős kávézások alatt és a szülői csoportokban. Sokszor csak ott bujkál a levegőben, kimondatlanul, mégis mindenki érzi a súlyát:
„Ha egyetlen dolgot varázsütésre megváltoztathatnál a párod szülői szerepvállalásában, mi lenne az?”
A válasz szinte mindig ugyanaz: „Bárcsak ne kellene mindent nekem kitalálnom, és végre valóban osztoznánk a felelősségen.”
Mert lássuk be, közösen dönteni a baba nevéről, a babakocsi színéről vagy a lakásvásárlásról még viszonylag könnyű menetnek számít. De aztán beköszöntenek a hétköznapok, és ha nagyon őszinték akarunk lenni, legtöbbször mégiscsak egyvalaki vállán nyugszik az egész család élete és működése.
Te is alapértelmezett szülő vagy?
Ismerős az érzés, hogy a fejedben egy végtelen lista pörög éjjel-nappal? Pontosan tudod, mikor esedékes a következő kötelező oltás, te figyeled a beiratkozási határidőket, és te tartod észben az ovis ünnepségeket is. Te vagy az, aki már hetekkel előre beszerzi az ajándékot a kisbarát szülinapjára, és te veszed észre azt is, hogy a gyerek téli csizmája bizony már egy hónapja szorít.
A szakértők ezt a jelenséget hívják alapértelmezett szülőnek (default parent). Ez az a szerep, ami hosszú távon teljesen felőrli az embert. Egy friss felmérés szerint az édesanyák több mint 63 százaléka érzi úgy, hogy minden fontos döntés és szervezési feladat az ő nyakába szakad még akkor is, ha a párjuk egyébként segítőkész és kiveszi a részét a teendőkből. Mert nem is a fizikai munka a legnehezebb, hanem az a láthatatlan szellemi és érzelmi logisztika, amit senki nem lát, mégis folyamatosan pörgetni kell.
Nem rosszindulat, hanem régi minták
Félreértés ne essék: ez az esetek többségében nem arról szól, hogy az apukák kényelmesen hátradőlve nézik, ahogy az anya ide-oda rohangálva intézi a napi teendőket, inkább csak arról, hogy észrevétlenül belesodródnak a régi szerepekbe. Kezdetben az anya az, aki „jobban ért hozzá”, akit jobban igényel a baba, ő marad otthon GYES-en, így szép lassan minden feladat nála landol.
De vigyázat, ez a helyzet nemcsak igazságtalan, hanem a párkapcsolatot is megmérgezheti! A kutatások szerint az egyenlőtlen teherelosztás egyenes út lehet a folyamatos feszültséghez, az elfojtott dühhöz és az elszigeteltség érzéséhez.
A fordulat ott kezdődik, ahol abbahagyod a csendes reménykedést
Sokan várunk arra csendben, hogy a másik fél egyszer csak magától „észrevegye”, mennyire elfáradtunk. Hogy végre magától lássa meg a koszos edényt vagy a gyerek kinőtt ruháit. De a változás ritkán érkezik meg magától vagy apró utalásokból.
Mi az, ami valóban segít?
- Beszéljetek konkrétumokról: Ne csak annyit mondj, hogy „fáradt vagyok”, hanem mondd azt: „A jövő hónaptól te intézed a gyerek orvosi ügyeit, átadom az összes elérhetőséget.” Ne csak kérj, hanem ténylegesen delegálj feladatokat!
- Engedd el a kontrollt: Lehet, hogy ő nem pont úgy öltözteti fel a gyereket, vagy nem úgy pakolja el a játékokat, ahogy te tennéd. Ha a végeredmény jó, próbáld meg elengedni a „saját módszeredet”.
- Nézz szembe a saját gátjaiddal: Néha mi magunk is azt érezzük: „ha nem én csinálom, nem lesz elég jó”. Ez a gondolat azonban egy börtön, ami lassan kiéget téged.
- Kérdezz, ne támadj: Próbálkozz „mi lenne, ha” típusú mondatokkal a szemrehányás helyett. Például: „Mit szólnál, ha ezen a héten te találnád ki a hétvégi programot?”
Mi van akkor, ha ő is kimerült?
Ez a legnehezebb pont. Lehet, hogy a párod is fáradt, bizonytalan vagy épp eszköztelennek érzi magát a családi káoszban. Éppen ezért a cél nem az, hogy eldöntsük, kinek nehezebb, hanem hogy elismerjük egymás erőfeszítéseit. A valódi csapatmunka ott kezdődik, amikor nem egymás ellen, hanem a közös cél érdekében kezdtek el sakkozni a feladatokkal.
Egy család akkor működik jól, ha mindenki biztonságban érzi magát benne, és senki nem roppan bele a terhekbe. Az egyensúly megtalálása nem egy egyszeri beszélgetés, hanem egy folyamatos finomhangolás, amit nap mint nap gyakorolnotok kell.
Ha el mered engedni a „mindentudó anya” szerepét, nemcsak több szabadidőd lesz, hanem a párodnak is esélyt adsz arra, hogy valóban teljes értékű, kompetens édesapaként legyen jelen a gyermeke életében.
Miért fontos a terhek megosztása?
A családi élet motorja nem egyetlen ember, hanem a szülők szövetsége. A láthatatlan szellemi terhek és a mindennapi logisztika megosztása nemcsak a te lelki nyugalmadat szolgálja, hanem a házasságodat is megerősíti.
Ha mertek őszintén beszélni a szükségleteitekről és képesek vagytok újragondolni a megszokott feladatokat, egy sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb otthont teremthettek.
Kezdd el még ma egy őszinte beszélgetéssel, hiszen megérdemled a pihenést, a családod pedig megérdemel egy mosolygós, kipihent édesanyát!
Szólj hozzá, vagy kérdezz bátran!